Paradigmaváltás: RE-start.
- Anita Gyertyános
- 2025. szept. 29.
- 3 perc olvasás
A védikus bölcsesség szerint a tudásunk egynegyed része akkor érkezik meg hozzánk, amikor tanítunk. Micsoda paradoxon ugye?!
A coaching műfaj nem egy klasszik tanár-tanítvány rendszer, de az edukációnak abszolút van helye benne – sokat tanulunk általa, mindkét oldalon ülve.
A következő esetet coach szerepemben éltem meg, ahol a kliens töredelmesen bevallotta, hogy nem csinálta meg a kreatív projekt (házi)feladatát, pedig alig várta, hogy elkezdhesse. Amikor végre nagy nehezen időt tudott szakítani rá, nagy elánnal belekezdett az alkotásba és kb. a felénél járt, amikor rájött, hogy az egészet nem így kellett volna. Ettől nagyon csalódott lett, abbahagyta, és az alkotás úgy maradt ebben a félkész állapotban.
Az első gondolatom az volt, hogy dehát miért nem kezdte elölről az egészet, amin még magam is meglepődtem magamban, olyan spontán jött, de nem szóltam semmit, hagytam, hogy kibontakozzon a történet és meséljen olyan részletesen, ahogyan ő szeretne. És választ is kaptam, miközben ő mesélt, összeállt bennem a kép.
Végül csak megkérdeztem tőle, de már teljesen más hangsúllyal, mint az elején a fejemben: miért nem kezdte elölről az egészet?
Meglepődött a kérdésen, mert ez eszébe sem jutott, hogy ilyet lehet, talán többek között azért sem mert a feladat felütése az volt, hogy: Az én utam. Azt nem tudja csak úgy elölről kezdeni az ember. De kibontottuk együtt a szálakat, ami mindkettőnket felszabadító felismerésekhez vezetett.
Egyrészt ez csak egy kreatív projekt/feladat és nem kell túl komolyan venni.
Másrészt miközben ő mesélt az alkotás folyamatáról, én nem láttam benne kudarcot egyáltalán. Csak a saját elvárások terhét és a rejtett félelmet, hogy azoknak úgysem felel meg, ami persze leblokkolta az egészet.
Természetesen, ahogy az sűrűn megesik, tiszta tükröt tartott nekem is ezzel, amibe egy pillanatra belenéztem és magamra ismertem. Összeszorult a szívem – saját magam felé is.
Harmadrészt, megkönnyebbülést hozó felismerést hozott, hogy: Újra lehet kezdeni!
Még ha a való életünkkel ez nem is pont ugyanígy működik, mégis hány olyan fordulópont van az értékes életünkben, amikor bizony újra kell kezdeni. És milyen sokszor tűnik úgy, hogy a nulláról.
Pedig sohasem a fehér lapról rugaszkodunk neki egy új érának, hanem az addigi összes tapasztalatból kialakult színskálával.
Azt a színes palettát pedig azok a tapasztalataink alkotják, amit nem adtak ingyen, sok-sok fájdalommal járt. De pont ezért, bármelyik ilyen újrakezdési fordulópont óriási lehetőség a változásra és a változtatásra.
Az ilyen jellegű átalakulás mindig nagyon nehéz, de az a jó hír, hogy az erőfeszítésünk sosem marad fejlődés nélkül. És talán pont evégett vagyunk ott és akkor, abban és úgy.
Igenis lehet újra kezdeni. Igenis van honnan elrugaszkodni. Igenis van hová haladni. Igenis van hozzá erőnk. És igenis vannak, akik segítenek minket ebben. Földön-vízen-levegőben – a láthatón innen és a láthatón túlról. Persze lendít a dolgon, ha tudjuk kérni és fogadni is a segítséget.
A kliens ezután újra nekirugaszkodott és elkészítette a kreatív projektfeladatát, amit lelkesen mutatott meg a következő találkozónkon. Én végtelenül büszke voltam rá, örömmel töltött el, hogy ebben a folyamatban lehetett egy kis részem, és kaptam egy újabb felismerést a saját életemhez is, ami azóta is erőt ad, ha épp elgyengülnék.
Mindketten átéltük közösen a paradigmaváltás felszabadító élményét, és azóta kevésbé vesszük komolyan a játékot. S bár (valószínűleg) még a felénél sem tartunk életünk teljes játékmenetének, nyugodtan kezdhetünk közben új körbe, de már új szinten, ahol eggyel megengedőbbek és örömtelibbek lehetünk – főleg saját magunkkal.
A bezáródó körívünk így nyílik és alakul egyre spirálisabb formává. És mindeközben milyen gyönyörű műalkotások születnek.
Erről eszembe is jutott egy video, nagyon inspiráló:
A fotó Új Zélandon készült az egyik kirándulásunk alkalmával, és az egyik legfontosabb maori szimbólum, a Koru természetben megtalálható csodája látható rajta.
Hozzászólások